Az angol szetter testfelépítése
Első ránézésre az angol szettert a rendkívüli eleganciája határozza meg, melynek záloga a harmonikus, túlzásoktól mentes felépítése, mely nem kizárólag esztétikai élményt nyújt a szemlélődő számára, hanem képessé teszi azon munka elvégzésére, amelyre két évszázaddal ezelőtt, hosszú évtizedek alatt gondos tenyésztői munkával kitenyésztették: a lövés előtti munka - szárnyas vad keresése, megtalálása, helyének jelzése (vadmegállás) és parancsra történő felröppentése. A keresési munka hatékony, gyors, energiatakarékos, erőt sugárzó, kitartó mozgást követel meg, amely korrekt anatómiai felépítés nélkül nehezen képzelhető el.
A mozgáshoz az elülső és hátsó végtagok összehangolt mozgásán túl a törzs megfelelő felépítése is szükséges.
A lapockák megfelelően hátra helyezettek, a bordakosárra illeszkednek, a felkarral bezárt szögük hozzávetőlegesen 90˚ , a felkar és lapocka hosszúsága megegyezik. A lapocka felső csúcsa (A) a lapocka alsó csúcsa (B) és a könyök (C)között képzeletbeli vonalakkal összekötve egy egyenlő oldalú háromszöget látunk és a könyök a törzs alatt helyezkedik el úgy, hogy abból egy függőleges egyenessel a lapocka felső csúcsa, a mar összeköthető. Az ilyen felépítésű vállal a kutya képes megfelelő lépéshosszal, sima, lendületes mozgással mozogni. A nyak csak korrekt elülső végtag felépítés esetén képes elegánsan, folytatólagosan a törzshöz illeszkedni. A mellkas könyökig ér, a bordázat ívelt, a lengőborda jól hátranyúlik, elegendő helyet biztosítva a szív és a tüdő munkájának.
A hátulsó végtagok erőteljesek, jól izmoltak, a
combcsont és a lábszárcsont egymással bezárt megfelelő szöge szépen ívelt
térdet eredményez, a csánk eléggé lent helyezkedik el, a lábközép nem hosszú. Az ágyék enyhén ívelt, rövid és izmos, így
adva át a hátulsó végtagok stabil tolóerejét az elülső, irányító végtagoknak. A
farok szinte a háttal egy magasságban tűzött,
a far nem csapott, az ülőgumótól talajra húzott egyenes vonal a hátulsó mancsok
elülső részét érinti.
2. Hibás végtag felépítés és szögellések
a) A lapocka nem nyúlik eléggé hátra, a felkar és a lapocka által bezárt szög nem derékszögű, a felkar rövidebb, mint a lapocka, a könyök így előrébb helyezkedik el, gyakran laza, az elülső végtag lépéshossza rövidebb, a mozgás nem térölelő, a nyak a meredek lapockák miatt szintén meredeken, kisebb töréssel illeszkedik a vállakhoz. Az ágyék hosszú, a hátulsó végtagok combcsont - lábszárcsont által bezárt szög nagyobb a kívánatosnál, ezáltal a térd nem eléggé ívelt, a far kissé csapott, a toló mozgás kisebb, a hosszú és ezáltal gyengébb ágyék mozgási energia átvitele kisebb. A kutya mozgása összességében nem erőteljes, nem térölelő, nem gazdaságos.
b) A lapocka a gerinchez képest egészen meredek, a felkar jóval hosszabb, mint a lapocka, a lépés hosszú, viszont a lendítés hosszának ellenére a kiindulás ponttól nem elegendő távolságra ér talajt, így a mozgás nagyon energiapazarló. A nyak szinte merőlegesen illeszkedik a vállakhoz, rövid nyak benyomását kelti, a könyök laza, mozgásban ki- és befelé mozog. Az ágyék hosszú, egyenes, gyenge, a hátvonal nyerges, a far nagyon csapott, a farok erősen alultűzött, az egész hátulsó végtagfelépítés gyenge, a combcsont és lábszárcsont egymással bezárt szöge nagy, a hátulsó végtagszögellés meredek, merev hátsó mozgást eredményezve.
A meredek végtagszögellések mellett a túlságosan szögelt végtagok sem kívánatosak. A nagyon hajlított térddel együtt járó túlszögelt hátulsó végtagok általi mozgás igen látványos lehet, azonban állásban a hátvonal lejtőssé válik, ami egyáltalán nem kívánatos.
Ez a hátulsó végtagállás gyakori az amerikai vonalú angol szettereknél, amely gyakran meredek vállszögelléssel párosul, így a hátvonal lejtős, amit az Amerikai Kennel Club (AKC) általi standard megenged. A lejtős hátvonal gyakran hátvonal felett tartott és hordott farokkal jár együtt.
Írta: Mód Éva
Fejléc fotó: Kolbach Laura (Pawsword Photography)