Az angol szetter típusai
Az angol szetter egy elegáns megjelenésű vadászkutya a nehézkesség legkisebb jele nélkül. Három jellemző típusa alakult ki, a munka típusú olasz, és a show-típusú amerikai és angol típus.
Olasz munka típus
Az olasz munka-típusú angol szetter alacsonyabb marmagassággal rendelkezik (a kanok 60 cm-nél nem magasabbak), vékonyabb csontozatúak, rövidebb lábúak, általában nincs annyira hosszú szőrük, mint a másik két típusnál, hogy ne kelljen a vadászoknak azzal bajlódniuk, hogy tövist és bogáncsot szedegessenek ki hosszú szőrtakarójukból minden vadászat után.
Jellemzőek róluk továbbá a fej- és a testfoltok, amely tulajdonságok a másik két típusnál nem kívánatosak. Kisebb méretüknél fogva gyorsabb futásra képesek, gyorsabban fordulnak így ez a típus a legközkedveltebb a vadászok körében. Ezen angol szetterek uralják többek között Olaszország, Csehország, Franciaország, Szlovénia, Horvátország, Szlovákia, Bulgária és Görögország legnagyobb részét. Az USA-ban megtalálhatóak még a leginkább
erre a típusra hasonlító munka angol szetterek tipikus faroktartással, mivel ott a felfelé, merőlegesen tartott farokból tudják a vadászok, hogy a kutya vadat talált ezért az a követelmény.
Amerikai típus
Az
amerikai típust leginkább kiállítási ringekben találhatjuk meg. A
legselymesebb, legegyenesebb és leghosszabb szőrrel ők rendelkeznek a
három típus közül. Általában hátul túlszögeltek, fejük hosszabb,
fejtetőjük laposabb, csontozatuk vékonyabb, mint az angol típusé,
viszont látványos mozgásukkal a kiállítások sztárjai. Érdemes
megjegyezni, hogy meglehetősen jó vadászképességgel és ösztönökkel
rendelkezik ez a típus is, viszont a legtöbb
amerikai típusú angol
szetter tulajdonos sajnálja kedvencük hosszú szőrét vagy teljesen
érdektelenek a munka irányába. A legtöbb e típusba tartozó angol szetter
az Egyesült Államokban, Európa északi részén és Spanyolországban
található.
Angol típus
Az angol típus a legtömegesebb a három típus közül. Szőrük hosszú, dús, egyenes vagy hullámos, de semmi esetre sem göndör. Csontozatuk és fejük is erősebb a másik két típusénál. Munkaképességük az angolok kizárólagos show-vonalra történő erőteljes szelekciója során sokat csökkent, de kellő tapasztalattal, kitartással és türelemmel sok minden előhozható belőlük. Magyarországon az amerikai- és angol típus terjedt el a leginkább.
Jelleme és külleme
Az angol szetter egy rendkívül nemes kutya benyomását keltő elegáns vadászkutya. Kedves és barátságos tekintete, gazdája iránti rajongó természete mindenkit levesz a lábáról. Szőrzetük a mellkason, a hason, a végtagokon és a farkon szép zászlót alkot, a test többi részén mérsékelten hosszú, esetleg enyhén hullámos. A fajtát érdemes kozmetikáztatni, nem feltétlenül azért, hogy szebb legyen, de higiénikusabb is, mivel kellő szőrápolás hiányában szőre néhol filcesedhet, továbbá különböző bőr- és fülproblémákat is eredményezhet
a gondozatlanság hiánya.
Hűséges fajta, viszont eléggé szabad akaratú így nem ritkák a szökősebb egyedek sem. Imádják a gyerekeket, az embereket, így házőrzőnek nem igazán alkalmasak viszont kitűnő jelzőkutya hírében állnak. Nagy mozgásigényűek, lakásban is tarthatóak megfelelő mozgatás biztosítása mellett. A kanok nem rivalizálnak egymással, nincs verekedés a falkatársak között.
Egy angol szetter kölyök kedves szeretetreméltó külseje egy igazi kis rosszcsont kiskutyát takar, aki mindig a saját szórakozását keresi. Az angol szetter imád az emberek társaságában lenni és egy kölyök igen kártékony lehet, ha hosszú ideig magára hagyják. Engedetlenné és alkalmi süketté válhat, ha úgy érzi, hogy az őt éppen lefoglaló tevékenység érdekesebb, mint amire mi gondoltunk. Fontos a kezdeti következetesség és hogy kimutassuk neki, hogy az irányitás a mi kezünkben van és mi vagyunk a főnökök. Az angol szetterrel vele született intelligenciája révén könnyű együtt élni. A fajta használható családi és terápiás célokra, vadászatra, kiállításokra, gombakereső kutyának és újabban az agility-és canicross pályákon is megcsillogtatják tehetségüket. Rendkívüli sokoldalúságuk miatt majdnem mindenre használhatóak.
Színek
Leggyakoribb a tricolor (háromszínű) változat, ami fehér alapon fekete pettyes illetve találhatóak barna (tan) jegyek a fejen, mellkason, nyakon és a
lábak végén. Másik változatok még a blue-belton (fekete-fehér), az orange-belton (fehér-narancs), a liver-belton (fehér-májbarna) és lemon-belton (fehér-citromsárga). Az utóbbi két változat meglehetősen ritka, azonban az olasz típusúaknál a liver-belton elég sűrűn előfordul. Ezen egyedek szeme színe sárga.
A ,,belton" szó egy kis angol falu nevéből ered, ahol Llewellin örömmel mulatta az időt szetterei kiképzésével. Érdekes, hogy a kölykök fehéren születnek (a nagyobb foltok már születésnél láthatóak) és fokozatosan sötétednek be. Születésnél így még nem tudni a kölykök színét és biztosat mondani 5-6 hetes korban lehet.
Képzése
Ha azt akariuk, hogy szetterünk egy engedelmes, jól képzett vadászkutyává legyen, már kölyök korban be kell vezetni a vadászat rejtelmeibe. Minél többet várunk ezzel, annál nehezebb dolgunk lesz később. Már a pár hetes kölykök elé is rakhatunk vadnyúl lábat, fácán szárnyat, hadd ismerkedjenek a szagokkal. 8 hetes kortól már próbálkozhatunk a vadmegállással egy pecabotra erősített kacsa vagy fácán szárnyával. Már ilyenkor láthatóak a kölykök közti különbségek, és szelektálhatunk azon egyedekre, akik jobb képességeket mutatnak. A szetterek elsősorban nem a vad behozására lettek kitenyésztve, de erre is alkalmasak, ha már elég korán kisméretű lőtt vadat dobálunk nekik. Ha vonakodnának azt felvenni, engedjünk a közelébe más kölyköket. Ez áItalában meghozza a kívánt hatást, ahogy az irigység munkálni kezd bennük.
Az angol szetterek elég önfejűek, nagy a szabadságvágyuk, így ajánlatos a kiképzésüket a feltétlen engedelmességgel kezdeni így elejét vehetjük a náluk oly gyakori ,,térképről való lerohanásnak". Jó, ha már korán megismertetjük a sípszóval, mivel ennek hangia jóval messzebbre ér el mint a hangunk és egy ilyen szélesen kereső kutyánál a sípszóra való engedelmesség elengedhetetlen, ráadásul a síp hangja diszkrétebb, mint az emberi hang, így a vadak nem azonosítják az EMBERREL és nem menekülnek ha meghallják.
Munkával ugyan, de egy szetterből is nevelhető a mai körülményekhez idomuló vadászkutya, megtanítható nekik alapvetően minden, ami a többi vizslafélének, csak egy kicsit több munkával.
Mind a három cikk forrása: A Vadászkutya szaklap 2011/2. V. évfolyam 2. száma