Érdekességek a fotográfiában
A dagerrotípia volt az első képrögzítési eljárás a fotográfiában, egy ezüstözött rézlemezt különböző kémiai eljárással érzékenyítettek, amit egy speciális fadobozba helyezve használtak.
Azért érdekes a kép, mert a kezdeti eljárás
feltalálásakor az expozíciós idő 15-30 perc volt, és a legtöbb ilyen
fotón a kutyák elmosódott pacák voltak, hiszen nem tudtak mozdulatlanul
ülni ennyi ideig. Igaz a kép készültekor már jóval rövidült az ez az idő
(60 másodperc), de még ez is bemozdulást eredményezett.
Készítette: David C. Collins (1825 - 1909) 1842-ben.
Ez a kép direktpozitív eljárással készült, amit ferrotípának, ambrotípiának vagy melanotípiának is neveznek (a gyorsfényképezés, a Polaroid elődje). A vándorfényképészek használták leginkább, feltalálása 1852-53-ra tehető. Az eljárás során egy készen kapható polírozott, lakkozott lemezt használtak, az előhívás pár percig tartott, a fényképezőgép belsejében helyeztek el két vegyszert tartalmazó tálkát, amit akár a helyszínen figyelemmel is kísérhettek a megrendelők. Kálium-cianiddal (erős méreg) fixálták a képeket. Ez az aranyozott paszpartu és üveglapocska csak a felsőbb osztálybeliek körében volt divat, elég drága volt. És nem csak belül volt ilyen cirádás, hanem kívül is míves volt.
Az 1900-as évek
leginkább közkedvelt eljárási módja a cianótípia volt. Olcsó alapanyagai
és a viszonylag egyszerűen elkészíthetősége miatt már a műkedvelők is
alkalmazhatták. Leggyakrabban papír
hordozóra vagy textilre készítettek képeket, de a selyem sem volt ritka.
Színe jellegzetesen kék, bár színezni is tudták, így barna, zöld és
fekete változatai is ismertek.