Gyakoribb mozgásszervi megbetegedések fiatal kutyában – a teljesség igénye nélkül

Az ortopédiai betegségeknek több fajtája van a kialakulás oka és időbeni megjelenése alapján.
A FIATAL KORBAN megjelenő betegségek lehetnek ÖRÖKLÖTTEK vagy SZERZETTEK.

Az ír szetter fajtában leggyakrabban - de szerencsére nem túl gyakran - az ízületi dysplasiakkal találkozunk A FIATALKORI ÖRÖKLETES betegségek közül. A betegség lényege, hogy az ízületalkotó csontok nem megfelelő formája és/vagy helyeződése miatt ezek sima, gördülékeny egymáson való elmozdulása lehetetlenné válik, az ízületet olyan pontokon éri terhelés, ami nem képes annak következmények nélkül ellenállni. A szervezet megpróbálja kompenzálni ezt az anomáliát, ezért gyakran alakulnak ki csontos felrakódások (oszteophita), az ízületalkotó csontok deformálódnak és ízületi gyulladás alakul ki (Arthritis, Arthrosis).
Ezek az elváltozások röntgennel mutathatók ki.

A fajtában leginkább érintett ízület, a CSÍPŐÍZÜLET. Habár legsúlyosabb formája már egészen fiatal korban is okozhat tüneteket, gyakran csak idősebb korban válik láthatóvá a tulajdonos számára, hogy az állatnak fájdalmat okoz a mozgás. Ez utóbbi oka a már idültté vált ízület gyulladás, az Arthrosis.
FIATAL korban a következő dolgok hívhatják fel a figyelmet a problémára: előreviteli és/vagy megterhelési típusú sántaság egy vagy mindkét hátulsó végtagon; növendékünk nehézkesen áll fel, hamar leül; hasonló korú kutyákkal történő játékban hamarabb elfárad, leül, lefekszik; a hátulsó végtagok szűkebb állása, illetve has alá helyezése; futás közben a hátulsó végtagokat egyszerre használják (ún. nyúlugrás); az ízület mozgáspályája beszűkül, nyújtása, hajlítása és abdukciója fájdalmas számára; illetve a szemmel látható aszimmetria a kutya elülső és hátulsó testfele között. Az ilyen súlyos fájdalom és nem megfelelő végtaghasználat komoly izomatrophiával is jár, ezért a hátulsó végtagok vékonyak, izomszegények lesznek, míg az elülső testfél megerősödik, mint, amikor valaki csak felsőtestre "gyúr".

Gyakoriság tekintetében a következő ízület, a KÖNYÖKÍZÜLET. A tulajdonos számára a legszembetűnőbb tünet az ELÜLSŐ VÉGTAG állandó, megterhelési típusú SÁNTASÁGA. A kutya járás közben a fejével egyik oldalra biccent. (Laikusok gyakran hiszik, hogy a kutya arra a lábára sántít, amelyik oldalra a fej biccen, de elülső végtag esetében pont az ellenoldali végtag fájdalmas). Jellemző tünete lehet még az ízület hajlítási, nyújtási fájdalma, a folyadékkal telt, duzzadt ízület és bizonyos esetekben a kifelé forduló (kissé addukált) alkar. A KÖNYÖKDYSPLASIA bizonyos formái már fiatal korban is okoznak tüneteket, ezért általában viszonylag hamar diagnosztizálásra kerülhet, feltételezve, hogy a tulajdonos kivizsgáltatja a sántaságot, jó esetben ortopéd szakorvossal.

A szintén elülső végtagot érintő VÁLLÍZÜLETI DYSPLASIA viszonylag ritkán fordul elő a fajtában, a sántaság általában nem súlyos, gyakran nem állandó, intermittáló, előfordulhat az elülső végtagok circumducáló helyezése mozgás közben. Ritkán okoz tüneteket fiatal korban.

Sajnos van egy másik, szintén VÁLLÍZÜLETET érintő ortopédiai betegség is, az OSTEOCHONDROSIS DISSECANS (OCD) vagy ízületi porcleválás. A jelenség bármelyik ízületben előfordulhat, de leggyakrabban a vállízület érintett. A tudomány mai állása szerint létezik a betegségnek örökletes és szerzett formája is, de a fiatalkorban megjelenő formánál feltételezik az örökletes jelleget. Gyakori tünet az elülső végtag súlyosabb, megterhelési típusú sántasága.

A FIATALKORI SZERZETT ELVÁLTOZÁSOKNAK két főbb oka lehet. Az egyik ok, a nem megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű táplálékbevitel. Míg a régebbi időkben gyakorta fordultak elő valós hiánybetegségek, addig manapság sokkal jellemzőbbek a túletetésből adódó súlytöbblet és relatív hiánybetegségek (bizonyos vitaminok és ásványi anyagok többletbevitele). Táplálástól független okok lehetnek pl. az alkati sajátosság (nagy testű, genetikailag gyors növekedési erélyű egyed); mechanikus okból létrejövő elváltozások (pl. törés); hormonháztartás egyensúlyának felborulása; felszívódási zavarok; túl korán végzett túl intenzív mozgatás vagy éppen a drasztikus mozgáskorlátozás, stb.

Leggyakoribb következményei az ÍZÜLETI ELVÁLTOZÁS ÉS LÁBVÉG DEFORMITÁSOK, illetve CSONTELVÁLTOZÁSOK.
Ilyen lábvég deformitások a kifelé vagy befelé forduló lábvégek (varus, valgus állások), melyek a csontok növekedési zónáinak nem megfelelő ütemű fejlődéséből adódnak. Végtaggörbületet és ízületi dysplasiát okozhatnak a párhuzamos alkarcsontok növekedési rendellenességei (short radius, short ulna szindróma), illetve nagyon gyakori a hirtelen súlygyarapodás következtében létrejövő lágyszöveti struktúra (inak, izmok, szalagok) gyengülés. Jó példa erre az ún medvetalp, amikor az érintett kutya lábközép csontjainak magasságában a lágyszöveti struktúrák oly mértékben megnyúlnak az extra terhelés következtében, hogy járás közben nem az ujjak érintik a talajt, hanem a lábközép.

Nagytestű kutyák (és a szetter is közéjük sorolandó) leggyakoribb csontelváltozással járó megbetegedése a Panostitis. A túl gyors súlygyarapodás következtében nő a csontra nehezedő nyomás, mely végső soron gyulladást idéz elő a csonton belül, ami ezáltal annyira érzékennyé válik, hogy akár már a tapintása is fájdalmat okoz. Jellemző rá a súlyos, megterhelési típusú sántaság. Alapvetően a folyamat önkorlátozó, kisebb nagyobb mértékben reagál a fájdalomcsillapítókra, de akár ugyanazon a végtagon, akár másik végtagon kiújulhat.

Számos fiatalkori ortopédiai betegség létezik a felsoroltakon kívül, de igyekeztem azokat említeni, amikkel gyakrabban találkozunk.

És hogy mit tehet a lelkiismeretes gazdi?

Örökletes betegség elkerülése tekintetében az első lépés, hogy próbáljon olyan helyről kölyköt választani, ahol a felmenők igazoltan szűrve vannak. Sajnos mivel ezeknek az ortopédia betegségeknek az öröklődésmenete a mai napig nem tisztázott, ahogy az sem, hogy milyen arányú az öröklődés és milyen a környezeti hatások szerepe, a mentes felmenőktől származó kölyök is lehet a betegséggel terhelt, hiába minden tenyésztői igyekezet......
Ami viszont már a gazdin múlik:
Először is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a kutyája ne legyen túlsúlyos! Fiatal korban ez különösen fontos a fenti okok miatt, de a későbbi életkorban is célszerű elkerülni a túlsúlyt, hiszen az számos ortopédiai és egyéb betegség forrása.
Tudvalevő, hogy a manapság kereskedelmi forgalomban kapható tápok elegendő vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, hogy valódi hiánybetegség ne alakulhasson ki egy egészséges egyedben. Tehát teljesen felesleges - sőt sok esetben ártalmas - külön vitamin és ásványi anyag kiegészítést alkalmazni. Sajnos elterjedt a tápgyártók körében, hogy a kölyök tápok energiatartalmát indokolatlanul megemelték (fehérje-, zsírtartalom). Olyan egyedek esetében, akik nem hajlamosak a gyors növekedésre, valószínűleg nem árt, de a visszafogottabb energiatartalommal biztosan nem tudunk hibázni. Manapság már a prémium tápok között is sok olyat találni, melyeknek a kölykök számára ajánlott termékei alacsonyabb energiatartalmúak.
A házilag összeállított étrend esetében a kérdés már nem ennyire egyértelmű, DE nagyon valószínű, hogyha a növendék változatos összetételű ételt kap, figyelembevéve természetesen annak ragadozó mivoltát, akkor alapesetben nem lesz szüksége külön táplálékkiegészítőkre.
Külön kategóriát képeznek a táplálékkiegészítők tekintetében az ízületvédők. Nem követünk el hibát, ha az intenzív növekedési időszak kezdetétől a végéig adagoljuk (kb. 3 hónapos kortól akár 1 éves korig). Bár a növekedésre gyakorolt jótékony hatását nehéz lenne igazolni, de a használata bajt biztosan nem okoz.
Nagyon fontos, hogy a kutyánk minden életkorban megkapja a lehetőséget a megfelelő mennyiségű mozgásra. Fiatal korban a legjobb, ha tud hasonló súlyú és intenzitású fajtárssal játszani, de ha erre nincsen lehetőség, akkor minél többet kell vele sétálni olyan helyen, ahol szabadon lehet engedni. Kerüljük azokat a tevékenységeket, ahol a kutya nem "maga dönti el", hogy mennyit és milyen gyorsan mozog (pl. bicikli v. autó után futás). Mivel a növekedésben lévő vázrendszer még sokkal sérülékenyebb, mint a kifejlett egyedé (a növekedési zónák porcosak, idővel csontosodnak), kerülendők az olyan mozgások is, ahol hirtelen extra terhelés éri a végtagokat, pl. magasból történő leugrás, rendszeres lépcsőzés, amíg a kölyök mérete miatt még lépés helyett ugrál a lépcsőfokokon.

És ha már meg van a "baj".... Egy enyhe sántaság esetében még lehetünk türelmesek, várhatunk pár napot mielőtt felkeressük az állatorvost. Ha néhány napon belül nem múlik, keressük fel az állatorvost. Ha viszont a választott állatorvosunk által javasolt kezelési mód hosszabb távon sem hoz eredményt, ne adj' isten súlyosbodik vagy eleve súlyos volt, mindenképpen forduljunk ortopédiával foglalkozó szakállatorvoshoz.

Kasznár Petra