Igás ebek
Az első keresztes hadjárat (1095-1099) során a lovak és az öszvérek
éheztek ezért a kutyák váltották fel őket, ők szállították az embereket
és a készletet Jeruzsálem felé.
A középkorban hamar mindennapos látvánnyá vált a kocsi elé fogott, súlyos terheket vontató kutya. A 19. században az igás ebeket leginkább Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Svájcban de idehaza is használták, különböző termékek értékesítéséhez. Belgiumban elsősorban pékek, a mészárosok, a tejesemberek és a városszéli parasztok tartották kutyákat, akik nem engedhették meg maguknak a ló, szamár vagy más igavonásra alkalmas állatok tartását. Ehhez kifejezetten nagyobb testű izmos kutyákat használtak. A vidéki területeken a kutyák többcélúak voltak, lehettek akár házőrző kutyák is, aminek a nagy haszna és előnye az volt, hogy a kutyák így őrizni is tudták a kocsikat. A legnépszerűbb fajta a "Rottweiler Metzgerhund" volt, jelentése "rottweili mészáros kutya".
Antwerpenben nem volt ritka, hogy a kutyákat a kocsik alá fogták, s nem pedig elé. A gazda felemelte a kocsirudat, és némileg segített is kutyájának, amely a kocsi alatt kínlódott. Ha a szerencsétlen állat megpróbálta felemelni a fejét, beverte a kocsi aljába. Ha oldalt próbált meg kitörni, a kerekekbe ütközött. A végtelenségig kihasznált, túlhajtott ebek 4-5 éves korukban rendszerint elpusztultak az erőlködéstől.
1850-ben
az állatjóléti szervezeteknek köszönhetően egy törvénymódosítást
követően betiltották a kutyák ilyen célú használatát és ezzel egy időben
vált hivatalosan a ló, szamár, öszvér és az ökör a mindenkori igavonó
állattá. Ennek következménye pedig az volt, hogy a kutyák utcára
kerültek és a jogszabály első évében több mint 150 ezret pusztítottak
el, veszettség és annak veszélye miatt. A kutyákat hamar kicserélték
gyerekekre, ami ellen sosem lépett fel senki.
Ma már a kutyák örömmel és önként segítenek gazdáiknak, játékból vagy csak a sport/mozgás kedvéért.
Hogy ez egészséges-e? Ez még ma is vitatott kérdés.